Szeged nevezetességei
Szeged környékének nevezetességei
Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark
Az itt található anyagok az Emlékpark honlapjáról származnak
www.opusztaszer.hu
|
|
||
|
Az 1896. VIII. tc.-ben rendelte el az országgyűlés emlékhely állítását Pusztaszeren a honszerzés ezredik évfordulója alkalmából. Az alapkövet június 27-én világraszóló ünnepség közepette helyezték el, noha a mai emlékmű elkészültéig még jó egy évig várni kellett. |
 |
|
|
1897-ben egy magát - összejöveteleik napjára és taglétszámukra utalva -"Szombatosok huszonegyes társaságá"-nak nevező csoportosulás elhatározta, hogy kimenvén az Árpád-szoborhoz ünnepséget tartanak neves vendégek és szónokok meghívásával. Az augusztus 8-i eseménynek olyan nagy sikere volt, hogy hagyomány lett. Minden év augusztusában megrendezték az ún. szobori búcsút. 1902-ben új, szegedi székhelyű szervezet alakult Pusztaszeri Árpád Egyesület néven azzal a céllal, hogy ébren tartsa a honszerző iránti kegyeletet és hálát, valamint hogy az apátság romjain felépítsen egy monumentális templomot Árpád tiszteletére. Ám szűkös anyagi lehetőségeik miatt a szobori búcsúk megrendezésén túl csak egy rövid ásatásra futotta a fejedelem halálának ezredik évfordulóján, 1907-ben. |
||
 |
A háború és a tanácsköztársaság erősen visszavetette a Pusztaszer körüli lelkesedést, s csak a trianoni katasztrófa nyomán éledő neonacionalizmus motiválta Árpád-kultusz adott neki új lendületet. Különösen 1936-ban, amikor a Pusztaszeri Árpád Egyesület szerződést kötött Pallavicini Alfonz Károly őrgróffal, akinek családja akkor már csaknem másfél százada birtokolta a területet. | |
| A szerződés 29,5 hold területet bocsátott haszonbérbe az egyesület rendelkezésére. Ezen a területen hozták létre a Nemzeti Árpád Ligetet. Ásatások indultak, cserkész- és leventetáborokat rendeztek, artézi kutat fúrtak Árpád kútja néven, székely kaput emeltek, emlékmúzeumot terveztek. | ||
|
A második világháború azonban újra gátat vetett az elképzeléseknek. Az 1945-ös földosztás után, a kommunista időszak legkeményebb éveiben egyáltalán nem lehetett szó megemlékezésekről. Az 56-os forradalom után munkás-paraszt találkozók hirdették a szocialista építkezés eredményeit az Árpád-emlékmű árnyékában. A jelenlegi emlékpark gondolata 1970-ben született Erdei Ferenc hathatós közreműködésével. Ettől kezdve folyamatosak a feltárások a monostor romjainál, 1974-ben döntöttek Feszty Árpád panorámaképének, a Magyarok bejövetelének restaurálásáról és itteni felállításáról, 1978-ban megkezdődött a szabadtéri néprajzi múzeum kialakítása. Az 1982 óta Nemzeti Történeti Emlékpark néven működő múzeum és kirándulóhely ma - Magyarország leglátogatottabb kiállítóhelyeinek egyikeként - mintegy félszáz látnivalóval várja a látogatókat. Forrás: Vályi Katalin - Zombori István: Ópusztaszer Trogmayer Ottó: Szertől Ópusztaszerig Látványosságok Feszty körkép |
||
|
|
||
| A 120 méter hosszú, 15 méter magas és 38 méter átmérojű kört formázó panorámakép a festői eszközök, a művészi fantázia segítségével és nézői képzelőerejének jóvoltából idézi fel történelmünk 11 évszázaddal ezelőtti eseményének, a honfoglalásnak néhány elképzelt epizódját. Feszty Árpádot több festőtársa segítette a két évig, 1892-tol 1894-ig tartó alkotómunkában: a tájképi részleteket Mednyánszky Lászlónak, a lovas csatajeleneteket Vágó Pálnak köszönhetjük. | ||
|
Árpád-emlékmű |
||
|
|
||
| A fősétány végén kialakított dísztéren található az 1896-ban emelt, klasszicizáló Árpád-emlékmű, melynek alkotópárosa Berczik Gyula építész és Kallós Ede szobrász. Az 1997-98-ban újrafaragtatott szobor (Buzár Károly a szobrász) hatásos háttérdíszlet a nemzeti ünnepek ceremóniáihoz, s más rendezvényeken. Névadója is lett a falu hagyományos népünnepélyének: a régebben szeptember első vasárnapján tartott összejöveteleket ma is emlegetik - szobori búcsúként - Ópusztaszeren. (Az Árpád-emlékmű mészkőtestének zugaiban apró páfrányka zöldell. Érdekesség, hogy a Vereckei-hágó környékén is él e faj.) | ||
|
Szer monostora - a romkert |
||
|
|
||
| A jelenleg is folyó ásatások 1970-ben kezdődtek Dr. Trogmayer Ottó vezetésével. A korábban feltárt, középkori harangöntő gödör alján csaknem hiánytalanul megtalálták egy középkori harang öntőformáját (2118 darabban!). A Vályi Katalin régész vezette feltárás (1993) után az MTA Régészeti Intézetében M. Glattfelder Lúcia restaurálta az öntőformát, s ennek köszönhetoen az emlékpark újabb, ritkaságszámba menő értékkel gazdagodott: Máté István szobrászművész és Makk József kohómérnök ugyanis 1997 nyarán ujra kiöntötte a féltonnás bronzharangot. Püspöki fölszentelése óta a romkert új dísze a Szent Gellért-harang. | ||
|
Jurták |
||
|
|
||
|
Az Erdő és ember állandó kiállítás tíz fából készült jurtaszerű - a honfoglaló magyarok világára emlékeztető - pavilonban található, amelyekkel szemközt egy kis kéttornyú ökumenikus kápolna áll. Az épületeket Csete György és Dulánszky György tervezte. A pavilonok két ötös blokkra tagolódnak. A tíz pavilonban - Magyarországon egyedülállóan - az erdo (a fa) és az ember kapcsolatát bemutató kulturtörténeti kiállítás tekintheto meg. Az első három pavilonban az erdő kialakulását és Magyarország erdőit láthatja a nézo. Majd a két egymásba nyíló egységben a hazai erdőzgazdálkodás története következik. Néprajzi Múzeum (Szabadtéri) |
||
|
Szatócsbolt és pékmuhely: A kiskereskedések és péküzletek a lakosság nélkülözhetetlen szükségleteit elégítették ki, ezért hozzátartoztak a falusi, mezovárosi utcaképhez. A szabadtéri gyűjteménybe telepített épület eredetije tápéi parasztház volt. Az 1910-es években egy zsidó család vásárolta meg és az utcai szobát átalakítva szatócsüzletet nyitott. 1939-ben az új tulajdonos pékséggel bovítette a kereskedést. A pékműhelyben két segéddel dolgozott és a szatócsboltban felesége árult. A falusi szatócsok portékájuk nagy részét nagykereskedőktől, kisebb részét kézműves mesterektől /kádár, bognár, kefekötő stb./ szerezték be. Az üzlet és a pékség közötti lakás a dél-alföldi falusi kiskereskedok 1940-es évekre jellemzo, kispolgári jellegű házkultúráját állítja elénk. Szegedi tanya: A szegedi tanya. A 20. század első felében városaink közül Szegednek volt legnagyobb tanyai népessége: 1930-ban tízezer tanyán több mint 45 ezer ember élt. A szegedi tanya belterjesen gazdálkodó, 10-15 holdas homoki kisparaszt gazdaságot képvisel. A tanyatelek, az épületek jellege és elhelyezése a 19. és 20. század fordulójára jellemző. A lakóház eredetileg három osztatú: szoba-konyha-kamra tagolású volt, majd a legényfiú házasodása, s ezzel a család gyarapodása után újabb helyiséget építettek hozzá. A házzal szemben épült az istálló és a kocsiszín. A színben az eke, a boronák, a szelelorosta és más gazdasági eszközök mellett a féderes kocsi érdemel figyelmet, amely az első világháború után a tanyai gazdák piacozó és ünneplő kocsija lett. Az épületek elhelyezése követi a 19. századi szegedi tanyák tájolását és telekelrendezését: a ház hátsó vége, az uralkodó szélirányhoz alkalmazkodva, észak-északnyugatra néz, így a lakóház, a vele szemben épült istálló és az ólak három oldalról védett udvart fognak közre. A szegedi határban a tanya mellett telepített szőlő, a palántás megvédése a jószág kártevésétől szükségessé tette a növénykultúrák, majd az egész tanya bekerítését. A tanyák körülkerítése, amit a külterületi építési szabályrendelt is megkövetelt, a 19. század végén terjedt el. Községháza: A községháza és a postahivatal A községháza a falu igazgatását irányító elöljáróság és a képviselőtestület székháza volt. Rendszerint a falu közepén, a templomhoz közel építették. A szabadtéri gyűjteménybe a Tömörkény községben 1895-96-ban épített községháza másolata készült el. Klasszicista stílusjegyeket viselő eklektikus épület. Jellemző a 19. század vége és a századforduló vidéki /rurális/ építészetére, ezáltal illeszkedik a "skanzen" mezővárosi jellegű utcaképébe. Az épületben községi postahivatal és potatörténeti kiállítás is helyet kapott. Ritka látványt ígér egy szobabelső, amely a falusi postamesterének környezetét idézi a 19. és 20. század fordulójáról. A postásnők gondot fordítottak otthonukra, életvitelük a falusi tanítónőkéhez hasonló volt. A községháza udvarán lévo kocsiszínben az un. "vörös postakocsi" rekonstrukciója látható. A tűzoltó szertár a falusi "önkénes tűz-oltó egyletek" 20. századi eszközeiről, felszereltségéről ad képet. Fazekasműhely: A kézműves műhelyek a tanyai épületcsoport ötödik egységét képezik. Az épületet Hódmezovásárhely, a fazekasságáról és festoművészeirol híressé vált város határából telepítették a skanzenbe. A 19. század harmadik negyedében épült. A 20. század első felében három iparos dolgozott benne, s utoljára a kovács zárta be műhelyét az 1970-es években. A kovácsműhelyben a kézművesség sok évszázados munkaeszközei láthatók: az áttüzesített vasat a mester az üllőn kalapálta, amiben egy-két segéd vagy inas segített. A kohó parazsát lábbal hajtott fújtató izzította. Lovat patkolt, mezőgazdasági szerszámokat - ekét, boronát, szénavágót - javított, új kocsi vasalását készítette és a régiekét javította. A parasztok gyakran terménnyel fizettek munkájáért. Az épület hátsó helyiségében valamikor bognár dolgozott. Ez a mesterség a kovácsnak társszakmája, hiszen a kocsi és szekér készítésében összedolgoztak, kiegészítették egymás munkáját. A bognár-műhely tanulságos eszköze a kézzel hajtott, lendkerekes faeszterga, melyet egy szegedi műhelyben két nemzedéken keresztül használtak. E két műhely melletti helyiségben szíjgyártó szerszámok és míves kivitelű lószerszámok láthatók. Ipartörténeti ritkaság egy vászonra festett olajkép, amely 90-l00 éve egy szegedi mester cégére volt. A műhelyek mellett épített színben a Dél-Alföld ló fogatolású személy- és teherszállító közlekedési eszközeit mutatják be. Tanyasi elemi népiskola: A tanyai iskola Az 1980-as évekre az első tanyai iskolákat elbontották vagy tel-jesen átépítették, ezért a szegedi múzeum munkatársai egy 1911-ben Felso-Pusztaszer község Árpádhalom határrészén épült elemi népi iskolát telepítettek a szabadtéri gyűjteménybe. A visszaemlékezések szerint a tanítói lakás eredetileg csárda volt, melyet a tanterem építésekor tettek lakhatóvá. Az épület alapját a közelben kitermelt réti mészkőből, darázskőből rakták, fala vályog, tetejét zsindely fedte. A fagerendás mennyezetű, fapadlós tanteremben a századelo elemi népiskoláinak vaskos padjai, taneszközei, térképei, színes faliképei láthatók. A pusztaszer-árpádhalmi iskola tantermében gyakran 80-100, hat-tizenkét éves gyermek zsúfolódott össze. A volt tanítói lakásban iskolatörténeti kiállítást tekinthetnek meg. Szentesi tanya: Szentes a 20. század első felében harminc ezres népességű dél-alföldi mezováros. 1930-ban lakosságának több mint egyharmada élt tanyákon. A szentesi tanya szemtermelő és állattartó, külterjes gazdaság-típust képvisel. Az emlékparkba áttelepített lakóház a Kurca folyócskához közeli magas parton a l9. század végén épült. A vályog-falú, nádtetős épület szoba-konyha-kamra-istálló beosztású. Nyitott kéményű konyháját a 20. század első évtizedeiben padlásolták le és rakott tűzhelyet építettek benne. A konyha hátsó falán érintetlen az ívelt, barokk jellegű bolthajtás, amit a közelmúltban több alföldi házban még láthattunk. A kamra berendezéséből említést érdemel a vésett díszu, 1911-ben készült ácsolt láda, amit "szekrény"-nek neveztek. A tanya jellegzetes építménye a boglya formájú ól, amelyben rendszerint disznókat vagy baromfit tartottak. Fala vályog, tetejét kukoricaszárból, nádból, zsúpszalmából rakták. A Dél-Alföldön a Hármas-Körös mellékén, Szentes, Hódmezovásárhely határában és Észak-Bácskában a szabadkai szállásokon építettek ilyen ólakat. Szentes-donáti szélmalom: A szabadtéri néprajzi gyűjteménybe telepített szentesi szélmalmot egy tanyai gazda 1866-67-ben építtette. A felülhajtós szélmalmok típusába tartozik, amelyek négyszintesek: a földszinttől felfelé haladva lisztespad, kőpad, sebeskerékpad, nagykerékpad találhatók. A tornyos szélmalom előnye, hogy a malom teteje elforgatható, ezáltal a vitorlák aránylag rövid idő alatt a szélirányba állíthatók. A szentesi szélmalom két pár kővel őrölt. Régebben a szélmolnárok nem választották el egymástól a különféle őrleményeket, korpás lisztet őröltek. Csak az 1880-as évektől, a gőzmalmok példáját követve, alkalmaztak szitákat. A 20. század elején korszerű hengerszitát szereltek fel a malomba. A szélmalmokat idővel kiszorították a gabonaőrlésből a kiváló lisztet őrlő, nagy teljesítményű helyi gőzmalmok. A fennmaradt szélmalmokban kukoricát és árpát daráltak. A szélmalmot az l950-es évek közepén ipari műemlékké nyilvánították és 1986-87-ben telepítették az emlékparkba. Csongrádi halászház: A halászatnak az utóbbi évtizedekig szerepe volt a csongrádiak életében. A halászok a "Belsőváros"-nak nevezett folyóparti városrészben laktak, ahol rég tiszai hajós, hajóépíto ácsok, kubikosok éltek. Földnélküliek voltak, vagy kevés szőlő- és veteményföldet bírtak, ennek tulajdonítható, hogy régi, földfalú, nádfedeles házaik megélték az 1950-es éveket. Az 196o-as években az Országos Műemléki Felügyelőség Csongrád-Belsővárosban 17 hagyományos jellegű házat védetté nyilvánított. Azokat nem lehet áttelepíteni, ezért az etnográfusok más belsővárosi házat választottak az emlékpark szabadtéri gyűjteményébe. A lakóház három osztatú: szoba-konyha-kamra beosztású. A boltíves pitvart és a több évtizede átépített deszka kéményt archív -fotók és a visszaemlékezések alapján rekonstruálták. A szoba az 19l0-20-as évek bútorait és lakáselrendezését mutatja. Télre a halászok eszközei a kamrába kerültek, a lisztesláda, a zsírosbödön, a hordók, szakajtók és a kenyérsütés kellékei mellé. Egy amerikai magyar kereskedő szerint Szegedet a paprika helyezte Földünk térképére, vagyis a paprika révén vált világszerte ismerté. A hozzáértés, a szorgalom és a konjunktúra a 19. század végétől a paprikatermelőket és feldolgozókat a szegedi paraszttársadalom egyik leginkább polgárosodó rétegévé tette. A napsugaras oromdíszítés a barokk egyházi művészetben gyökerezik. Az 1879-es tiszai árvíz elpusztította a régi parasztházakat, ám az újjáépítés tervezőmérnökei szorgalmazták az oromdísz felújítását. Az építkezők készsége és az ácsmesterek leleménye a városban és környékén sok változatát hozta létre, s néhány műemléki védelem alatt áll. A 19. századvégi városi parasztházak sajátossága az oszlopos tornác. Ősszel az ott száradó papri-kafüzérek színes látványt nyújtottak. A ház két helyiségében Szeged 19-20. századi népi építészetét és a paprikások munkaeszközeit, munkamódját bemutató kiállítás látható. A házi paprika-feldolgozás különleges eszköze volt a száraz paprikahüvelyeket összezúzó "külu" /kölyu/, melyet lábbal működtettek. |
||
|
Programok
2003. június 28-án hetedik alkalommal rendezik meg a Hunniálist az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. Az egész napos, több helyszínen zajló rendezvény lényegében tiszteletadás a honfoglaló ősök emlékének a lovas nomád világ megidézésével. Másfelől felszabadult hangulatú, kötetlen szórakozás, amelynek keretében minden korosztály talál magának kedvére való programot. Az események nagy része a vigalmi negyed nagyrétjére települt nomád faluban játszódik. A lovasbemutatók, harci és ügyességi lovas játékok helyszíne a lovaspálya. Itt rendezik meg a Szeri Haditornát, amely a szer Bajnoka cím elnyeréséért folyik.
Belépőjegy ára:
Pedagógiai programok |
||
